2023. május 12-17-én és 2023.május 19-24-én HATÁRTALANUL! program keretében hatnapos tanulmányi kiránduláson vettek részt Erdélyben iskolánk hetedik osztályos tanulói és kísérő tanáraik. A programban a tanulók, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Magyar kormány támogatásának köszönhetően megismerhették Nagyszalonta, Déva, Gyulafehérvár, Segesvár, Székelykeresztúr, Csíksomlyó, Torda, Torockó, Zsobok, Kolozsvár, Szilágysomlyó, Nagyvárad irodalmi, történelmi jelentőségét. A tanulók látogatást tettek a Zsoboki Bethesda Gyermekotthonban, ahol a kedves fogadtatást ajándékokkal köszönték meg. Köszönjük a Támogatónak, hogy gyerekeinknek megadhattuk ezt az élményekben, érzésekben, ismeretekben gazdag utazást!
Fehér Gábor
projektvezető
Beszámoló a HAT-KP-1-2022/1-000533 azonosító számú pályázat megvalósításáról
Intézményünk a Jókai Mór Református Általános Iskola és Óvoda az idei évre is támogatást nyert Határtalanul tanulmányi kirándulásra a hetedikes tanulók részére.
A kirándulás Magyarország kormánya és a Bethlen Gábor Alapkezelő támogatásával valósul meg.
Az idei évben a „Határtalanul!” pályázatának köszönhetően olyan élményben lehetett részem, hogy az osztállyal elmehettünk Felvidékre, a régi magyar településekre, ahol Rákóczi életútját jártuk végig.
A program keretében négy teljes napot tölthettünk Szlovákiában. Első megállónk Borsi volt. Itt sajnos a kastélyba nem tudtunk bemenni felújítás miatt, ezért csak a várkastély előtt álló mellszobrot tekinthettük meg. A szobrot megkoszorúztuk és engem ért az a megtiszteltetés, hogy Rákóczi tiszteletére elszavalhattam Jókai Mór: II. Rákóczi Ferenc emléke című versének részleteit. Borsiból Tőketerebes felé vettük az irányt. Körbejárhattuk az Andrássy Múzeumot és a kastély hatalmas parkjában a mauzóleumot. Utolsó programként Nagysároson túráztunk egy jó nagyot. A hegy tetején egy várromba mehettünk be. Este fél hét körül kimerülten értünk a szállásra. […]
A kirándulás alatt sokat tanulhattunk, főként Rákóczi életét ismerhettük meg. Nagyon örülök, hogy egy ilyen kalandnak a részese lehettem.
(Újvári Sára)
Tőketerebesen az Andrássy-kastély előtt
Lőcsei csoportkép
Az utolsó napnak újult erővel vágtunk neki. Rozsnyóra indultunk, hogy találkozhassunk a református iskola diákjaival. Annak ellenére, hogy focicsapatunk kikapott, nagyon jól éreztük magunkat. Végső állomásunk Kassa volt, ahol egy helytörténész segítségével megtekintettük a város főbb nevezetességeit és érdekességeit. Utunk pedig Rákóczi sírjának a megkoszorúzásával ért véget.”
(Papp Gergely)
Találkozás a rozsnyói diákokkal - műsor és zászlóátadás
A szabadság hőseinek nyomában Ismerkedés a felvidéki Szepesség kincseivel
2017. szeptember 19-22.
HAT-17-01-2017-00662
A „Határtalanul!” program keretében ebben a tanévben is útra keltek iskolánk hetedik évfolyamos diákjai. A „Szabadság hőseinek nyomában” című tematikus útvonal keretében a Szepesség kincseivel ismerkedtünk meg szeptember 19–22. között. A négynapos tanulmányi kirándulás során eljutottunk Kassára, Eperjesre, Lőcsére, Késmárkra, Iglóra, Rozsnyóra, Rimaszombatra, Fülekre és Alsósztregovára. Sétáltunk a szádelői-völgyben és feljutottunk a Tátrára is. Rimaszombaton és Füleken magyar tannyelvű iskolásokkal találkoztunk.
A „Határtalanul!” program keretében a nyíregyházi Jókai Mór Református Általános Iskola hetedik évfolyamos diákjai október elején a Hunyadiak nyomában kalandoztak Szerbiában. A 68 tanuló és a kísérő pedagógusok számára Pétervárad, Nándorfehérvár, Zimony, Szendrő és Zenta többé már nemcsak történelmi lecke, hanem élő valóság, hiszen személyesen járhatták be azokat a helyeket, ahol dicső eleik hőstetteiket véghezvitték! Kitűzhették zászlójukat a nándorfehérvári várra, ahol Hunyadi győzelmet aratott a törökök felett 560 évvel ezelőtt. Az aradi vértanúk emléknapján közösen emlékeztek a torontálvásárhelyi magyar iskola diákjaival, akiknek az iskolai életébe is bepillantást nyerhettek. A történelmi látnivalók mellett sokak számára érdekes volt a „kontinens szaharájában”, a delibláti homoksivatagban történő séta, és sokan rácsodálkoztak Csantavéren a római Szent Péter bazilikát idéző templomra is.
Iskolánk 7. évfolyama szeptemberben Felvidéken járt a HATÁRTALANUL program keretében. Az utazás két turnusban zajlott, először az A és a C osztály vágott neki a kalandos útnak, majd egy bő hét múlva a B és a D osztály következett. Élményeinket rendhagyó Útilevelek formájában foglaltuk össze. A helyszíneket, eseményeket egy-egy tanítási óraként, a kirándulás során készített fényképek segítségével elevenítjük fel.
1. nap
1. óra- Törióra: amikor a Komárom magyar és szlovák oldalát összekötő Erzsébet hídon átmentünk, egyik társunk a komáromi erőd történetét mesélte el nekünk. Az erődben felfedeztük a kazamatákat és katonai szobákban is jártunk. Véletlenül egy filmforgatásba is belecsöppentünk.
2. óra- Irodalom: iskolánk névadójának, Jókai Mórnak a szobrát koszorúztuk meg a múzeum előtt, és sok érdekeset hallottunk az életéről.
Különleges élmény volt látni a „Néma házat”, ahol iskolánk névadója született. A házban, melynek régen nem voltak utcára nyíló ablakai, életre keltek az „Édesanyja szemefénye” című regényben olvasott történések. Megtudtuk, honnan kapta nevét a kis Jókai.
…Kereszteltetem pedig fiamat annak a verbói születésű gróf Benyovszky Móricznak - Madagaszkár királyának a nevére, akinek történetét olyan szépenmegírta Gvadányi József, hogy csupa gyönyörűség olvasni.- döntött fia nevéről édesapja, Jókay József.
A főtéren elénekeltük a Klapka-indulót, melyet az arra sétálgatók nagy tapssal jutalmaztak.
3. óra- Ismét történelem; a selmecbányai szent Katalin templomról és az Óvárról hallhattunk, láthattunk érdekességeket.
4. óra- Irodalomórán a zólyomi várban Balassi Bálint verseket szavaltunk és megkoszorúztuk a költő emléktábláját.
6. óra- Vacsora, és a szállás elfoglalása Kokava Línián, egy igazi síparadicsomban.
2. nap
1. óra- Irodalomóra Szklabonyán. Itt Mikszáth Kálmán különös élettörténetével ismerkedtünk meg, a rögtönzött testnevelés órán pedig korabeli játékokkal játszhattunk.
2. óra- Énekóra a rimaszombati születésű idegenvezetőnk, Tünde néni és Teca néni vezetésével.
3. óra- Ismét irodalom, ezúttal Alsósztregován, ahol egy kicsit előre szaladtunk az időben, ugyanis egy érettségi tételről tanultunk: „Az ember tragédiájá”-ról.
4. óra- Töriórát tartottunk a füleki várban, majd ,,Adj király katonát” játszottunk a várudvarban. Ebédre finom sült tarját ettünk, kenyérrel és uborkával.
5. óra- Rimaszombaton sétát tettünk a belvárosban. Koszorút helyeztünk el a város szülöttje, Tompa Mihály költő és a városban tanuló Petőfi Sándor szobrai elé.
Este a finom vacsora után dráma- és táncórán vettünk részt. Nagy élmény volt Malacz Julcsa történetében szerepelni, és a lagziján táncolni.
3. nap
1. óra- Nyelvtan: bepillantást nyertünk a Rimaszombati Református Gimnázium életébe és néhány szlovák szót is megtanultunk.
2. óra- Testnevelés: méta kiütőst játszottunk a velünk egykorú gimnazistákkal.
Ezután egy kis levezető sétát tettünk Rozsnyó belvárosában.
3. óra- Művészettörténet az Andrássy család betléri birtokán. A gyönyörű kastély tele volt szebbnél-szebb festményekkel és bútorokkal. A hatalmas parkjában pedig egy szökőkút látványában is gyönyörködhettünk.
Ismét a jó levegőn ebédeltünk, majd indultunk tovább.
4. óra- A kassai cserkészek nagy szeretettel vártak minket. Megnéztük és megkoszorúztuk Rákóczi szobrát és kegyelettel hajtottunk fejet síremléke előtt, ami a gyönyörű, gótikus stílusban épült Szent Erzsébet székesegyház kriptájában található. Kassai látogatásunk Márai Sándor szobránál ért véget.
Sajnos a dolgozat sem maradt el. Trianonból és a Felvidékből írtunk. Ének órával zártuk a napot: A buszban ismét felhangzott az „A csitári hegyek alatt” című gyönyörű magyar népdal.
Köszönet minden osztály nevében Teca néninek és Ilyés Gábor bácsinak, valamint szüleinknek, hogy ezt a gyönyörű utazást lehetővé tették számunkra. Köszönjük osztályfőnökeink és a kísérőtanárok türelmét, odafigyelését is.
A határ átlépését követően az első megálló Tiszaújlak volt. Ott a sóháznál eljátszottuk azt a jelenetet, amikor Esze Tamás összecsapott az újlaki sóőrökkel. Ezt követően megkoszorúztuk Esze Tamás emléktábláját. Ezután a turulmadaras emlékműhöz mentünk, ahol az osztálytársunk, Beni idézte fel Rákóczi első győztes csatáját és az emlékmű történetét, majd jutalmul koszorúzhatott.
A második megálló Salánk volt, ahol elsőként a református templom melletti emlékparkban koszorúztunk. Itt láthattuk Rákóczi és Mikes Kelemen szobra mellett Szent István királyét is. Orsi elmondta Petőfi Rákócziról írt versét. Ezután egy még rosszabb úton jutottunk el a falu határában lévő Mikes-kúthoz, amelynek az idegenvezetőnk mondta el a történetét. Itt fogyasztottuk el az ebédet is, amelyet még otthonról hoztunk.
Mindezek után Mezőváriba mentünk. Itt a református templom előtt Marci részleteket olvasott fel a brezáni kiáltványból, majd kibontottuk Rákóczi zászlaját és megkoszorúztuk a templom falán lévő emléktáblát. Árpi vitte a zászlót, mi pedig mentünk utána, így vonultunk a buszig.
Beregszász következett. Itt elsőként megtekintettük a Bereg-Vidéki múzeumot, ahol sok helyi érdekességet láttunk. Pl. felfedeztük a mi Rákóczi zászlónk itteni másolatát is. A múzeum után a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára rohantunk. Itt megismerkedhettünk a Bereg vidékére jellemző szövéssel és a Főiskolával is, amelynek sok termét bejártuk. Láttuk Mádl Ferenc nemrégiben leleplezett emléktábláját is, a dísztermet, a könyvtárat. Reméljük, hogy a mi adományaink is segíteni fognak, hogy a főiskola épülete kívülről is hamarosan megszépülhessen!
A visszaúton egy pillantást vetettünk a római katolikus templomra, Petőfi Sándor szobrára, majd a Bethlen-Rákóczi kastélynál Zsuzsa elmondta a kastély történetét és megkoszorúztuk Rákóczi és Mikes emléktábláját.
Már ránk esteledett, amikor Nagydobronyba értünk a szálláshelyre, így a vendéglátó árvaházi gyermekek már aludtak. Megvacsoráztunk és elfoglaltuk szállásainkat. A fiúk és a lányok külön épületben kaptak helyet.
2012. szeptember 18. (szerda)
Rendkívül szép napra ébredtünk és egy kellemes reggeli után útnak is indultunk Kisszelmencre. Az ott eltöltött kis idő alatt megtekintettük a határ egyik és másik oldalán lévő fél-fél székely kaput. Sajnos koszorút nem helyezhettünk el, sőt még lefotózni sem volt szabad az ukrán oldalról. Gábor tanár úr ezért átlépte a határt és a szlovák oldalról készített képeket a kapukról. Volt egy szabad fél óránk vásárolgatni, vettünk sok cukorkát és édességet az otthoniaknak és magunknak. Ezután felszálltunk újra a buszra és elindultunk Ungvár felé.
Ungváron megnéztük a csodálatosan szép várat, amelynek a történetét Tanyi Gábor idézte fel a számunkra. Fotókat is készítettünk a vár udvarán lévő turulmadárnál. Az egész közösség nagyon jól érezte magát itt is. Azután ellátogattunk a skanzenbe, ahol sok szép, régi épületet láttunk. Jól szórakoztunk, mivel megbarátkoztunk egy kutyával. A Bárány nevet adtuk neki és sokat viccelődtünk vele.
Mivel az időből itt is nagyon kifutottunk, ezért a szerednyei vár helyett a közelebb található nevickei várromhoz mentünk fel. Rendkívül izgalmas volt feljutni a romhoz, mivel egy meredek oldalfalon másztunk fel. Szép volt a kilátás, sok fotót készítettünk. Utána jött az ebéd. Teca néniék egy finom gulyáslevessel kedveskedtek nekünk. Közben megnéztük egy helyi focicsapat edzését is, majd elindultunk a szálláshelyünkre.
Kedves fogadtatásban volt részünk a nagydobronyi líceumban, ahol találkoztunk a diákokkal. Énekeltek nekünk, majd mi is nekik, majd igazgató néni átadta ajándékainkat. Utána az udvaron tudtunk még beszélgetni is velük. Közös csoportkép is készült.
Ezután végre találkoztunk a gyermekotthonban lévő gyerekekkel is, akikkel ismét kibontottuk Rákóczi zászlaját, majd megtanítottuk egymásnak a méta játékot, mert ők is más szabályok szerint játsszák és mi is. Érdekes volt ezt megtudni. A méta után fociztunk egy nagyot, de sajnos hamar beesteledett. A finom vacsora után még tábortüzet gyújtottunk, ahol énekeltünk és az ások előadták a Huszti beteglátogatók című jelenetet. Sajnos közben eleredt az eső, éreztük, hogy közeledik a rossz idő.
Egy nagyon szép napot tudhattunk magunk mögött.
2012. szeptember 19. (csütörtök)
Az első két nap után elérkezett a fárasztó harmadik nap. Reggeli után szakadó esőben elindultunk Munkács felé. A Latorca-parti városban megtekintettük a Szent István Katolikus Líceumot. A könyvtárban az iskola igazgatója elmesélte a líceum alapításának történetét. Megnéztük a tantermeket is, hogy hol tanulnak a diákok. Éppen órák folytak, valahol dolgozatot is írtak. Ez sokkal kisebb iskola, mint a mienk, a tanulók is jóval kevesebben voltak.
A szakadó eső miatt úgy döntöttek a vezetőink, hogy a munkácsi várat majd a visszaúton tekintjük meg, hátha addig eláll az eső. Így a beregszentmiklósi kastélyhoz vettük az utunk. Itt töltötte Rákóczi utolsó éjszakáját magyar földön, utána emigrációba vonult. Erről beszélt Árpi is a buszon.
Továbbra is szakadó esőben mentünk tovább a Vereckei-szoros felé, abban reménykedve, hogy eláll az eső. Ám a kívánságunk nem teljesült. A hágón Virág elmesélte az emlékmű történetét, majd Nusi elszavalt egy verset, amit a koszorúzás követett. A Himnuszt is elénekeltük. Jó volt letekinteni a hágóról és arra gondolni, hogy Árpád magyarjai is ezt láthatták. (De lehet, hogy akkor nem volt olyan köd, mint most.)
A hágó alatt bevonultunk egy épülő ház pincéjébe, ahol megebédeltünk. Ezt követően Szolyva volt az úticélunk. A buszon Dóri részleteket olvasott fel egy könyvből. A málenkij robotra elhurcoltak hozzátartozói írták ezeket a visszaemlékezéseket. Ezekre a szörnyű eseményekre emlékeztünk egy perc néma fejhajtással az emlékmű előtt. Sajnos rengeteg nevet lehetett olvasni itt a márványlapokon.
Sajnos az idő nem lett jobb, így a munkácsi vár helyett visszatértünk a szálláshelyünkre, s reménykedtünk, hogy holnap szebb nap virrad ránk. Este Gábor tanár úr egy vetélkedőt állított össze a három nap látnivalóiból. Jókat derültünk az eddig készült fotókon is, amelyeket szintén levetített tanár úr. Végül pedig megnéztük a Honfoglalás című filmet. Jó volt végre, hogy este a fiúk és a lányok együtt lehettek. Sajnos a takarodó ideje ma is eljött és mehettünk aludni.
2012. szeptember 20. (péntek)
A negyedik nap izgalmasan indult, mivel elállt az eső. Mindenki összepakolt és megkaptuk a szálláson az utolsó reggelinket. Izgatottan vártuk, hogy elinduljunk!
Először Munkácsra mentünk megnézni a várat. De jó volt a zászlónk alatt bevonulni a várba, mint hajdan a kurucok! Perlinger Tibi elmesélte a vár történetét, majd Gunyecz Nusi mondott el egy szép verset, amit Petőfi írt akkor, amikor a munkácsi várban járt. Ezután egy csapatverseny kezdődött. A várban lévő emléktáblákat kellett megkeresnünk, mert ezek alapján tudtunk válaszolni a kérdésekre. A második helyezett csapat megkoszorúzhatta Zrínyi Ilona emléktábláját, a győztes csapat pedig azt a gyönyörű szobrot, amely Zrínyi Ilonát és a kis Rákóczi Ferencet ábrázolta. A szobornál meghallgathattuk az édesanya fiának írt utolsó levelét is. A várból a kilátás egyszerűen gyönyörű volt. A messzi Kárpátokat is lehetett látni.
Második állomásunk a huszti várromhoz vezetett. Vidáman gyalogoltunk fel a meredek úton. A vár „bevétele” után Virág előadásában meghallgattuk Kölcsey Ferenc Huszt című versét, amelyet igazgatónő is elénekelt nekünk. Ahogy szertenéztünk a magasságból, Huszt városát pillantottuk meg.
A túránk következő állomása Visk volt. Ott bementünk a gyönyörű kertű református templomba. Zsoltárénekléssel, Rákóczi imájának meghallgatásával adtunk hálát Istennek a szép kirándulásért. Bemehettünk a templom mellett lévő fából ácsolt haranglábba is és megtekinthettük, hogy hogyan is néz ki valójában egy ilyen belülről. Majd megebédeltünk a templomkertben. Befejezésül megkoszorúztuk még a templom melletti emlékparkban a Rákóczi szabadságharc helyi hőseinek állított emlékművet és összehajtottuk Rákóczi zászlaját.
Egy kis buszozás után megérkeztünk a négy nap utolsó állomásához, Nagyszőlősre. Körbejártuk a Perényi kastélyt, majd az idegenvezetőnk az emléktáblánál felidézte Perényi Zsigmond életét. Kiderült róla, hogy Ugocsa vármegye főispánja is volt. E rövid látogatás után elindultunk haza. Útközben még megálltunk egy utolsó vásárlás erejéig, majd kb. másfél óra múlva megérkeztünk a határhoz. Hosszas várakozás után léphettük át csak a határt.
Amikor megérkeztünk, mindenki úgy érezte, hogy jó végre itthon lenni. Számunkra igazán emlékezetes marad ez a kirándulás, sose felejtjük el!
