Jókaisok emlékeznek '56 hőseire

Nemzeti ünnepünkre

"Nem érti ezt az a sok ember, Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. "

Városunkban három nappal később, 1956. október 26-án kezdődtek a forradalmi események. A Kossuth és a Vasvári Pál Gimnázium tanulói a budapesti harcokban elesett nyíregyházi Tárnok testvérek iránti kegyeletüket kívánták leróni, azonban sem a felügyeleti szervek, sem az iskolák igazgatói nem engedélyezték a felvonulásokat. Így a Kossuth Gimnázium tanulói az iskola udvarán tartottak megemlékezést, míg a Vasváriban az első óra után hazaküldték a forrongó diákokat. Azonban a forradalmi hangulatot már nem sikerült lecsillapítani.

Sorra hulltak az elnyomó szovjet hatalmat szimbolizáló vöröscsillagok a középületek tetejéről. Így a Megyei Pártbizottság épületéről, ami akkoriban a mai Jósa András Múzeumban volt, és a József Attila Kultúrház is ék nélküli lett. Amikor a mai Hősök terén álló irodaház tetején lévő csillag leszereléséhez hozzáláttak, már hatalmas tömeg éljenezte, amint a mélybe zuhan a e gyűlölt jelkép. Helyére Tomasovszki András nemzetiszínű lobogót helyezett. Közben befutott a térre Sóstóról a villamos, amelyet a tömeg megállított. Felkapaszkodott rá egy nő és elszavalta a Nemzeti dalt, közben a villamoskalauz pedig leszerelte azt a deszkatáblát, amely a kocsin hirdette: „Világ proletárjai egyesüljetek”. A szavalat után a tömeg elénekelte a Himnuszt.

Ezen a napon porba hullt az ország első felszabadulási emlékműve is, amelyet még Malinovszkij marsall megrendelésére készítettek. Amikor 1945. május elsején leleplezték, az ünnepség végén a magyar katonazenekar a szovjet himnuszt játszotta. Akkor azonban még sokan bíztak abban, hogy a demokrácia megvédhető. Erről tanúskodnak az 1945 novemberében megtartott választások, amikor az emberek döntő többsége a keresztény és konzervatív értékeket valló Független Kisgazdapárt mellett tette le a voksát. A kommunisták azonban nem nyugodtak ebbe bele és a szovjetek támogatásával 1948-ra átvették a hatalmat az országban. A nyíregyházi kozák lovas szobrát pedig minden évben koszorúkkal halmozták el április 4-én, a felszabadulás ünnepén. 1956 októberében azonban nem koszorúkkal, hanem drótkötelekkel, teherkocsikkal és kalapácsokkal felfegyverkezve jelentek meg a szobornál az emberek, akik ledöntötték azt. Talapzatára nemzetiszínű lobogó került és a szónok pedig a szovjet csapatok azonnali kivonását követelte, ami szabadságunk kivívásának alapvető feltétele volt.

A szabadságért vívott harc azonban elbukott. Egy évvel később már büszkén lengette kardját Nyíregyháza ege felett a kozák lovas szobra, talapzatát pedig ismét koszorúkkal halmozták. Az emberek szívében már csak a reménység maradt, hogy mindez véget ér egyszer. 1989-ig kellett várniuk. Ekkor lett az ellenforradalomból forradalom, amelynek kezdőnapját, október 23-át a nemzeti ünnepeink közé sorolták törvényhozóink.

Erre a napra való emlékezésben segít bennünket diákjaink műsora.