Napi ige magyarázat

"Abban az időben nem volt király Izráelben: mindenki azt csinálta, amit jónak látott"

Bír 21

1 Az izráeli férfiak így esküdtek meg még Micpában: Senki se adja közülünk benjáminihoz feleségül a leányát! 2 Majd ismét elment a nép Bételbe, és ott ültek estig az Isten színe előtt, fennhangon sírva és zokogva, 3 és azt mondták: Ó, Uram, Izráel Istene! Miért is történt ez Izráelben? Miért hiányzik ma egy törzs Izráelből? 4 Másnap korán fölkelt a nép, oltárt építettek ott, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutattak be. 5 Akkor ezt mondták Izráel fiai: Van-e valaki, aki nem jött el Izráel törzsei közül az Úrhoz a gyülekezetbe? Mert az az erős eskü hangzott el, hogy aki nem jön el az Úrhoz Micpába, halállal lakoljon. 6 Izráel fiai ugyanis megszánták testvérüket, Benjámint, és azt mondták: Kivágatott ma egy törzs Izráelből! 7 Honnan szerezzünk feleséget a megmaradtaknak? Hiszen mi megesküdtünk az Úrra, hogy nem adjuk hozzájuk leányainkat feleségül. 8 Ezért kérdezték: Van-e valaki Izráel törzsei közül, aki nem jött el az Úrhoz Micpába? És kiderült, hogy Jábés-Gileádból nem jött el senki a gyülekezet táborába. 9 Mert amikor összeszámolták a népet, kiderült, hogy senki sem volt ott Jábés-Gileád lakosai közül. 10 Akkor odaküldött a közösség tizenkétezer harcost, és megparancsolták nekik: Menjetek, hányjátok kardélre Jábés-Gileád lakosait, még az asszonyokat és gyermekeket is! 11 Ezt tegyétek: Irtsatok ki minden férfit és minden olyan nőt, aki férfival hált! 12 Találtak azonban Jábés-Gileád lakosai között négyszáz hajadon leányt, akiknek még nem volt férfival dolguk, nem háltak senkivel. Ezeket elvitték a sílói táborba, amely Kánaán földjén volt. 13 Akkor követeket küldött az egész közösség, hogy beszéljenek a benjáminiakkal, akik a Rimmón-sziklán voltak, és ajánljanak békét nekik. 14 Benjámin azonnal vissza is tért, és átadták nekik azokat, akiket életben hagytak a jábés-gileádi nők közül. De így sem jutott nekik elég. 15 A nép bánkódott Benjámin miatt, mivel az Úr ilyen rést ütött Izráel törzsein. 16 Akkor ezt mondták a közösség vénei: Honnan szerezzünk feleséget a megmaradtaknak? Hiszen elpusztultak a benjámini asszonyok. 17 Ezt mondták ugyanis: A birtok a megmenekült benjáminiaké, mert nem szabad eltörölni egyetlen izráeli törzset sem. 18 De mi nem adhatjuk hozzájuk leányainkat feleségül, mert ilyen esküt tettek Izráel fiai: Átkozott az, aki feleséget ad Benjáminnak! 19 Akkor ezt mondták: Évenként ünnepet tartanak az Úrnak Sílóban, amely Bételtől északra fekszik, napkeletre attól az országúttól, amely Lebónától délre, Bételből Sikembe vezet. 20 Ezt parancsolták tehát a benjáminiaknak: Menjetek el, és álljatok lesbe a szőlőkben! 21 És ha látjátok, hogy jönnek a sílói leányok, körtáncot járva, akkor jöjjetek elő a szőlőkből, és ragadjon el feleségül egyet mindenki magának a sílói leányok közül, azután menjetek el Benjámin földjére! 22 Ha pedig eljönnek apáik vagy a testvéreik, hogy pereljenek velünk, akkor ezt mondjuk majd nekik: Könyörüljetek rajtuk, hiszen nem tudtunk mindenkinek háborúban feleséget szerezni. Ti pedig nem magatoktól adtátok nekik őket, ezért nem terhel vétek benneteket. 23 A benjáminiak így is cselekedtek: ahányan csak voltak, feleséget szereztek maguknak a táncolók közül, elrabolva őket. Azután elmentek, hazatértek örökségükbe, felépítették városaikat, és letelepedtek bennük. 24 Izráel fiai pedig ezek után szétoszlottak, mindenki a maga törzséhez és nemzetségéhez. Elment tehát onnan mindenki a maga örökségébe. 25 Abban az időben nem volt király Izráelben: mindenki azt csinálta, amit jónak látott.

"Abban az időben nem volt király Izráelben: mindenki azt csinálta, amit jónak látott" (25). "A Bírák könyve azzal a megállapítással végződik, hogy mindez azért történhetett, mert nem volt király Izráelben. A szentíró óhaja nem egy keleti kényúr, hanem egy Isten szerint való uralkodó, aki a szövetségi jog... legfőbb őre és garanciája lehetne..." (A Szentírás magyarázata, Református Sajtóosztály, 313.). Milyennek kell tehát lennie egy nép vezetőjének? Nem "keleti kényúrnak", hanem a "szövetségi jog legfőbb őrének". Ennyi pont elég, hogy eligazodjunk ebben a nehéz kérdésben.

RÉ 86 MRÉ 86

"…megkapjátok a Szentlélek ajándékát."

Apostolok cselekedetei 2,37-47

(38) „…megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (Apostolok cselekedetei 2,37–47)

A SZENTLÉLEK AJÁNDÉKA.

– 1. Az első gyülekezet tagjai azt ismerhették fel, hogy megváltó, ajándékozó Uruk van.

Megajándékozottak
vagyunk. Isten megajándékozza az embert. Az ajándék pedig mindig örömöt okoz (38).

– 2. Ezt az ajándékot

sokan
kapják: személyesen mi, rajtunk keresztül a gyermekeink és még igen sokan, akikről első látásra azt gondolnánk, hogy távol vannak az Istentől (39).

– 3. Ezt az ajándékot

a megváltó Úr adja
. Ezt az ajándékot ember nem adhatja nekünk. Az Úr hív el bennünket, meghív bennünket magához, hogy átadhassa nekünk ezt az ajándékot (39).

– 4. Ezt az ajándékot igen konkrétan írja le Igénk.

Ez az ajándék Isten szabadító irgalma.
Megszabadulni! – nincs ennél nagyobb ajándék. Megszabadulni mindattól, ami „elfajulttá”, nehézzé, nyomorulttá, elviselhetetlenné teszi az emberi életet, az egyes embert, az emberi nemzedékeket. Gondolj bele, mik ezek? Megszabadulni azt jelenti, hogy olyasvalamit megoldani, amit az ember a maga erejével és bölcsességével nem tud megoldani! (40)

– 5.

Kell-e ennél nagyobb ajándék?
Nincs nagyobb ajándék, mint ennek felismerése és az efelett való öröm. Ez a pünkösd, ez a Szentlélek ajándéka, ez az egyház titka, ez a gyülekezet létjogosultsága; – csak ez: Jézus Krisztus szabadító ajándékának felismerése, megragadása, továbbadása.

Steinbach József dunántúli püspök Igemagyarázata a Reformátusok Lapjából a Bibliaolvasó Kalauz azon szakaszához, amelyet a Kalauz nem magyaráz.
Az Igemagyarázat online elérhetősége: igemellett.blog.hu.