Napi ige magyarázat

"Tudd meg azért ma, hogy Istened, az Úr vonul előtted..."

5Móz 9

1 Halld meg, Izráel! A mai napon átkelsz a Jordánon, hogy bemenj és elfoglald nálad nagyobb és erősebb népek birtokát, nagy városokat égbe nyúló erődítményekkel; 2 nagy és szálas népét, az anákiakét, akiket magad is ismersz, és akikről ezt hallottad: Ki állhatna meg Anák fiai előtt? 3 Tudd meg azért ma, hogy Istened, az Úr vonul előtted mint emésztő tűz: ő pusztítja el, ő alázza meg őket előtted, te pedig kiűzöd és hamarosan kipusztítod őket, ahogyan megígérte neked az Úr. 4 Amikor tehát elűzi őket előled Istened, az Úr, ne gondold majd magadban: a magam igazságáért hozott be ide engem az Úr, hogy birtokba vegyem ezt a földet. Ezeket a népeket gonoszságuk miatt űzi ki előled az Úr. 5 Nem a magad igazságáért vagy szíved tisztaságáért mégy be oda, hogy birtokba vedd a földjüket, hanem gonoszságuk miatt űzi ki előled Istened, az Úr ezeket a népeket, hogy teljesítse ígéretét, amelyre esküt tett az Úr atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 6 Tudd meg tehát, hogy nem a magad igazságáért adja neked birtokul azt a jó földet Istened, az Úr, hiszen te keménynyakú nép vagy! 7 Emlékezz rá, és el ne felejtsd, hogyan ingerelted haragra Istenedet, az Urat a pusztában attól kezdve, hogy kijöttél Egyiptomból, míg csak el nem jutottatok erre a helyre: folytonosan lázadoztatok az Úr ellen. 8 Már a Hóreben felingereltétek az Urat. Akkor úgy megharagudott rátok az Úr, hogy el akart pusztítani benneteket. 9 Amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az Úr kötött veletek, és a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem, és vizet nem ittam, 10 akkor átadta nekem az Úr az Isten ujjával írt két kőtáblát, és rajtuk voltak mindazok az igék, amelyeket elmondott nektek az Úr a hegyen, a tűz közepéből, amikor ott volt a gyülekezet. 11 A negyven nap és negyven éjjel elteltével adta át nekem az Úr a két kőtáblát, a szövetség tábláit. 12 Akkor ezt mondta nekem az Úr: Indulj, eredj le gyorsan innen, mert megromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik, és bálványszobrot készítettek maguknak. 13 Majd ezt mondta nekem az Úr: Látom, hogy ez a nép keménynyakú nép. 14 Hagyj engem, hadd pusztítsam el őket, és hadd töröljem el még a nevüket is az ég alól! De téged náluk nagyobb és erősebb néppé teszlek. 15 Akkor megfordultam, és lejöttem a hegyről; a hegy tűzben égett, a szövetség két táblája pedig a két kezemben volt. 16 Amint megláttam, hogy vétkeztetek Istenetek, az Úr ellen, mert borjúszobrot készítettetek magatoknak, és hogy milyen hamar letértetek arról az útról, amelyet megparancsolt nektek az Úr, 17 megragadtam a két táblát, ledobtam a két kezemből, és összetörtem a szemetek láttára. 18 Azután odaborultam az Úr elé, és ugyanúgy, mint először, negyven nap és negyven éjjel nem ettem kenyeret, és nem ittam vizet azok miatt a vétkeitek miatt, amelyeket elkövettetek, amikor azt tettétek, amit rossznak lát az Úr, hogy bosszantsátok őt. 19 Mert megrémültem attól az izzó haragtól, amelyre fölgerjedt ellenetek az Úr, és ki akart pusztítani benneteket. De ezúttal is meghallgatott engem az Úr. 20 Áronra is nagyon megharagudott az Úr, és őt is el akarta pusztítani, így hát Áronért is imádkoztam akkor. 21 A borjút pedig, amelyet bűnös módon készítettetek, fogtam és elégettem, összetörtem jó apróra, míg porrá nem vált, és a porát beleszórtam abba a patakba, amely a hegyről folyt alá. 22 Tabérában, Masszában és Kibrót-Taavában is folyton haragra ingereltétek az Urat. 23 Amikor pedig elküldött benneteket az Úr Kádés-Barneából, és ezt mondta: Menjetek, és vegyétek birtokba a földet, amelyet nektek adtam! - akkor is fellázadtatok Isteneteknek, az Úrnak parancsa ellen, nem hittetek neki, és nem hallgattatok a szavára. 24 Folyton lázadoztatok az Úr ellen, amióta csak ismerlek benneteket. 25 Ezért borultam le az Úr előtt. Negyven nap és negyven éjjel maradtam leborulva, mert azt mondta az Úr, hogy kipusztít benneteket. 26 Imádkoztam az Úrhoz, és ezt mondtam: Ó, Uram, Uram, ne irtsd ki népedet, a te örökségedet, amelyet hatalmaddal kiváltottál, és erős kézzel kihoztál Egyiptomból! 27 Emlékezz szolgáidra: Ábrahámra, Izsákra és Jákóbra, ne tekintsd e népnek a nyakasságát, gonoszságát és vétkét! 28 Ne mondhassák abban az országban, ahonnan kihoztál bennünket: Nem tudta az Úr bevinni őket arra a földre, amelyet megígért nekik; meggyűlölte őket, és azért vitte ki innen, hogy megölje őket a pusztában. 29 Pedig a te néped ők, a te örökséged, akiket nagy erőddel és kinyújtott karoddal hoztál ki.

"Tudd meg azért ma, hogy Istened, az Úr vonul előtted..." (3). Isten figyelmezteti az övéit: ő vitte be népét a "jó földre", amit nekik adott. Nem az ő kezük, hanem Isten "keze". Jó lenne ezt minden siker, eredmény és győzelem után belátni, és hálás szívvel megköszönni annak, akinek az áldó, "erős keze" véghez visz mindent. A választott nép azonban gyakran megharagította Istent (22), lázadtak ellene. Ott, akkor Mózes volt az, akiért Isten megkönyörült a népen. A megfeszített Jézus Krisztus életével fizetett azért, hogy mi megmeneküljünk Isten ítélete alól.

RÉ 205 MRÉ 307

"…egy kiszáradt kezű ember."

Márk 3,1-6

(1) „…egy kiszáradt kezű ember.” (Márk 3,1–6)

SOK A „SORVADT EMBER”; – sok a sorvadt, kiszáradt élet: „imaházon” belül és kívül egyaránt (1).

– 1.

Van baj elég!
Ennek ellenére azzal vagyunk elfoglalva, hogy „lessük, rajtakapjuk és vádolhassuk” egymást, még a nyugalom napján is (2).

– 2. Jézus ebbe szól bele, amikor középre állítja a száradt kezű embert (3). A „sorvadt kezű” ember állapota nem volt halálos, várhatott volna még egy napot. Jézus azonban most szándékosan rá akar mutatni a lényegre:

Jézus számára az ember áll a középpontban.
(4). Istenért buzogva nem lehetünk közömbösek a mellettünk szenvedő ember iránt. Az embertelenségre Jézus elszomorodva, szinte haraggal válaszol: isteni hatalmával meggyógyítja, megsegíti a szenvedőt (5).

– 3. Eddig tart a magyarázat „iskolás” része.

De végiggondolva a fentieket, számos kérdés vetődhet fel bennünk.

– Hogyan segíthetünk ma több, mint nyolcmilliárd emberen, a jóléti társadalmak dúskálásában ugyanúgy, mint a végtelen nyomorban egyaránt?

– A közvetlen környezetünkben élőkön tudunk segíteni?

– Van-e olyan segítség, ami marandóan, e-világon túlra mutat?

– Jézus Krisztus mindkettőre válasz.

– Van-e hitünk Őbenne?

Steinbach József dunántúli püspök Igemagyarázata a Reformátusok Lapjából a Bibliaolvasó Kalauz azon szakaszához, amelyet a Kalauz nem magyaráz.
Az Igemagyarázat online elérhetősége: igemellett.blog.hu.